„Nem vagyunk vandálok és nem vagyunk antiszemiták” – sepert le magukról a HVG-nek két olyan jelzőt Balázs Pál-Gergely a tavalyi egyesületi feloszlatása óta mozgalomként tovább élő Magyar Gárda győri Wass Albert Zászlóalj Székely Szakaszának parancsnoka, amilyenekkel a leggyakrabban illetik a Székelyföldön még mindig csak bimbózó szervezkedést. A Csíkszeredában egyetemista, de közben dolgozó Balázsnak nagyobb gondja is van annál, hogy a nem túl hízelgő megítélésükkel foglalkozzon – szervezete önállóvá válásáért, a Székely Gárda Kulturális és Hagyományőrző Egyesület bejegyzéséért küzd Romániában. Csakhogy mostanáig még az egyesület statútumának kidolgozásával sem készültek el, és amennyiben nem sikerül meghosszabbítani a február 12-én lejáró névfoglalást, előfordulhat, hogy elveszítik remélt nevüket is.

Rendkívül kényes feladat a statútum megfogalmazása – mondta Balázs –, mert „úgy kell mindent belefoglalni, hogy az tartalmazza a céljainkat, de a törvényszéki bejegyzéskor ne dobják vissza a kérelmet”. Utóbbira minden esélyük megvan, mert Romániában a gárda elnevezés a második világháború idején a Székelyföldön is vérengző Maniu-gárda óta annyira visszataszító, hogy a vasgárdisták mai román szélsőjobboldali utódszervezete is inkább az Új Jobb nevet választotta.

A székelyföldi önkormányzati nagygyűlésen. Zászlóalj
© Haáz Sándor
Székelyföldön közel három éve próbálják magyar mintára megalakítani a Székely Gárdát. Először Csibi Barna, a Székely Szakasz jelenlegi toborzótisztje, a Csíkszeredai Pénzügyi Igazgatóság köztisztviselője próbálkozott a szervezéssel, de szándéka kudarcot vallott mindaddig, amíg a győri Wass Albert a magyar zászlóaljak közül elsőként nem kezdett a határon túlra is terjeszkedni, és nem találtak egymásra. Az események akkor pörögtek fel, amikor 2009. augusztus 22-én a győriekkel együtt tíz székely gárdistát is avattak Szentendrén. Ezt követte novemberben egy felemás eredménnyel végződött toborzó, amit Csíkszereda főterére szerveztek, ám a Székely Szakasz taglétszáma azóta is csupán 11-12 gárdistajelölttel gyarapodott. A tömeges csatlakozás helyett – a szervezkedők bánatára – a megcélzott fiatalság inkább kuriózumként tekint az egyenruhába öltözött gárdistákra, sokan nem is értették a toborzón, miért kell a jelentkezőknek titoktartási nyilatkozatot aláírniuk.

A Székely Szakasz deklarált tevékenységi területe a székely hagyományok ápolása, a rovásírás tanítása és a hátrányos helyzetűek támogatása. Ám a ruhaosztás, vagy idős, egyedülálló asszonyoknak a favágásnál nyújtott segítség, illetve a különböző megemlékezéseken való részvétel mellett most január végén már lövészettel fűszerezett terepgyakorlatot is tartottak – ahogyan azt a honlapjukra feltett fotók tanúsítják.

Az RMDSZ, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács vagy a Magyar Polgári Párt érthető politikai okokból eddig mereven elhatárolódott a Székely Szakasztól. A hóna alá nyúlt viszont a székelyföldi autonómiát legkeményebben követelő Székely Nemzeti Tanács, és az összejövetelein a székely gárdisták őrző-védő feladatot látnak el, felszólalhatnak, és szoros kapcsolatba kerültek a nemzeti vonalú, szintén radikális programot felmutató Erdélyi Magyar Ifjakkal (EMI) is. A formálódó Székely Szakasz mostanáig leghangosabb megjelenése tavaly december 2-án volt Kolozsváron, amikor a Székely Hadosztály emlékére akart közvetlenül a román nemzeti ünnep után koszorúzni, és hajszál híján összetűzésbe került az Új Jobb román nacionalistáival. Az engedély nélküli rendezvény miatt Balázs és Csibi néhány órára a rendőrségre került, ahonnan 50 ezer lej (több mint 3 millió forint) pénzbüntetéssel eresztették el őket, amit a mai napig nem fizettek ki. Nem is lenne miből, mert Balázs szerint minden kiszállást zsebből fizetnek, hiszen egyesületi bejegyzés nélkül nem részesülhetnek sem az adószázalékokból, sem a pályázati pénzekből.

Egyelőre Erdélyben nem tudott megerősödni egyetlen, radikális elveket valló hagyományőrző mozgalom sem. A Székely Szakasz azért is keresi a kapcsolatot az Új Magyar Gárda különböző zászlóaljainál felesküdött székelyekkel, hogy egyetlen egységbe tömörítse őket. A célokat tekintve egyelőre konkurenciát jelent számukra az EMI-táborokban is őrző-védő szerepet vállaló Székely–Magyar Nemzetőrség, illetve a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom több erdélyi tagszervezete.

IRHÁZI JÁNOS / CSÍKSZEREDA